Calcio Lexikon II. – A 90-es évek csillagai

 

Zágoni Zsolt rovata

Annak ellenére, hogy magam úgy érzem: az olasz válogatott feltámadt – 2018. októberében – és ismét lesz kinek szurkolni, az nem vitatható, hogy az a generáció, amelyik mostanában játszik, az alig-alig hasonlítható a 90-es évek, illetve az új évezred első éveinek játékosaihoz.

Könyvemben ennek a fejezetnek a Baggiótól Tottiig, avagy az aranyéhség címet adtam. Íme pár részlet:
,,…Aranyéhség ide, vagy oda, nem csak az érmek milyensége jellemez egy időszakot, hanem a játékosok is. És hát azúrkék csillagokban dúskált Itália a kilencvenes években.
már az 1990-es világbajnokságon felragyogott Roberto Baggio csillaga, de aligha túlzás állítani, hogy ott és akkor Toto Schillaci volt az igazán nagy szám. Az a tűz, ami ott égett a palermói gólgyáros szemében, az már megértette a védővel, hogy olyan elszántsággal még aligha találkozott. És az elszántság nem fulladt görcsbe, hanem gólkirályságot hozott a Juventus igazoltjának. Azt a Schillacit, akit a ’90-es világbajnokságon megismertünk, Giampiero Boniperti már korábban észrevette. A Juve akkori elnöke, a Messina szerelésében csatárkodó Schillaciban a Juve jövendőbeli nagy csatárát látta meg, de tény, hogy Toto nem igazán vált be, sem ott, sem később az Internazionale színeiben.
…Vicini után Arrigo Sacchi következett a kispadon és ez bizony szemléletbeli változással járt. A kezdeti rövid bizalom után megszakadt jó kapcsolata a sajtóval, amelyik mint őrültet tárta a közvélemény elé. A kapitány őrültje volt a csapatmunkának, szerette volna, ha minden pályán lévő játékosa az általa megrajzolt módon futott, közlekedett volna a pályán; az egyén szabadsága pedig a múlté volt, mikor ő irányított a kispadról… És hogy mit hoz néha az élet: Sacchi az amerikai világbajnokságon egy játékosnak, egy hatalmas egyéniségnek, egy művésznek köszönhette az ezüstérmet. Roberto Baggio ugyanis a hátára vette a csapatot és becipelte a döntőbe, ahol már megint a tizenegyesek voltak a megmászhatatlan fal.

 

… A második meccsen is a vér és a veríték dominált, no és egy Baggio, ezúttal Dino Baggio. Hihetetlen volt ez (1-0), hiszen a fizikai tökélyt felvonultató norvégok voltak az ellenfél, méghozzá úgy, hogy Pagliuca kiállítása miatt, a 21. perctől tíz emberrel küzdöttek a taljánok. Érdekesség talán, hogy Olaszországban ez a találkozó nem a hatalmas küzdelemben kiharcolt győzelem miatt maradt emlékezetes, hanem azon jelenet miatt, mikor a kiállításkor a levonuló copfos zseni, alias Roberto Baggio a kamera által rögzített módon megjegyezte: ,,Hát ez bolond!” – gondolván nyilvánvalóan Sacchi mesterre, aki őt áldozta fel a kapuskiállítás utáni döntéskényszerben. Arról csak a legritkábban esik szó, hogy ekkor az eredmény nem a copfos zsenit igazolta.
… Sokan csodálkozva nézték, amint a nemzet elsőszámú kedvence (hogy elkerüljük a félreértéseket: R. Baggio) ismét odaáll és bevágja a tizenegyest. Ezúttal azonban Luigi Di Biagio hibázott végzetesen. Tegyük hozzá, előtte Albertini is tévedett. 1990, 1994 után tehát 1998-ban ismét a hosszabbítás utáni tizenegyeseken akadtak fenn a taljánok. Így ezúttal is vitatéma lett az újságok által megint stafétának titulált Alessandro Del Piero-Baggio csere (lásd Mazzola-Rivera, 1970). A vesztes mérkőzéssel elúszott a nagy lehetőség – a Nesta sérülése miatt csapatba került – Giuseppe Bergomi számára, hogy ’82 után ismét aranyhoz jusson. A nagy öreg valami hasonlót érezhetett, mint Baresi ’94-ben, mikor Sacchi vállán sírta el bánatát.
…Európa legjobbjainak a versengése azért is jó volt – túl azon, hogy egy ezüsttel gyarapodott a dicsőséglista –, hogy bebizonyosodjon: nincs az olasz futballistáknak semmilyen komplexusuk, mikor tizenegyesrúgásokra kerül sor, de Framcesco Tottinak egészen biztosan nincs.

 

A házigazda hollandok ellen, Amszterdamban olyat tett az új vezér, amilyenre csak régen volt példa. A római megmutatta, hogy nem esetleges az azóta méltatlanul elfelejtett Tottinho név, hiszen olyan bravúrral ejtette az elmozduló Van der Sar helyére a labdát, ami csak a legmerészebbeknek és legpengésebbeknek a sajátja (amit mi Panenka-féle gólnak nevezünk, az Olaszországban a cucchiaio, vagyis kanál)…”
Így volt ez kérem szépen! 🙂

Copyright @ Zágoni Zsolt 2018.

Zágoni Zsolt Több mint 25 éve foglalkozik olasz focival: “ez van a “Foci olasz módra” könyvben – utána rájöttem, hogy a könyvek fontosabbak. És ráadásul meg is kell élni valamiből, többnyire az olasz tanításából. Ráadásul az embernek, ha gyermeke is van… , de azért az egyik szemem mindig ott van az olasz stadionokban.”

VÁSÁROLD MEG A KÖNYV EGY PÉLDÁNYÁT! KEDVEZMÉNYES VÁSÁRLÁSÉRT ÍRJ AZ INFO@CALCIOANALYST.COM EMAIL CÍMRE!

 

 

2018-10-30T03:43:25+00:00