Calcio Lexikon – Ahová a futball hazajár

Zágoni Zsolt rovata

Gondok, bajok a stadionok körül, illetve a nagyobb stadionok és nevük története.

Külföldi ember, ha Itáliára és stadionjaira gondol, szerencsés népnek tartja az ottanit: az emberek meccsre járnak és ezt nem akármilyen stadionokba tehetik. Esztétikailag – tehát nem biztonságilag – többnyire nagyszerű építmények. Az olaszok úgy általában – ha ilyet lehet mondani – mégsem elégedettek jó dolgukkal. Ők úgy látják Angliában vannak az igazi pályák.
De mik is a gondjaik?A drukkereké elsősorban az, hogy rendszerint atlétikapálya van a zöld gyep körül és így távol vannak kedvenceiktől, és bár átkiabálják ezt a távolságot, mégsem az igazi. No meg a távolság más bajjal is jár: egész egyszerűen rosszabbul látni a mérkőzést. Az egyesületek gondja az, hogy a létesítmények nem saját tulajdonuk, hanem többnyire a helyi önkormányzatoké. Ezzel persze a szurkoló sem jár jól, hiszen ha a stadion az egyesületé lenne, több mindennel ki tudná szolgálni őt. Az egyesületek multifunkcionális stadionokat akarnak, szeretnének. Vagyis azt akarják, hogy koncerteket, nagygyűléseket, különféle találkozókat, mozit rendezhessenek a porondon és ezeknek bevétele természetesen őket illesse meg. A lelátók alatt lévő helyiségekben pedig az egyesület történetét bemutató múzeum, mozi, étterem és miegymás legyen.
A cél tehát a saját tulajdonú stadion…
Nagy szívfájdalma az olasz sportszerető közösségnek, hogy az 1990-es világbajnokság alkalmával a pénzeket, sokak szerint rosszul használták fel. Egy: a felújított létesítmények némelyikét nem úgy építették, hogy megfeleljen az új igényeknek. Kettő: a pénzek egy részének állítólag nyoma veszett. Ténykérdés viszont, hogy a költségvetéseket jelentős mértékben elszámolták, vagy inkább nem tudták betartani. Íme pár példa: Stadio delle Alpi, a Juventus volt stadionja: tervezett költség 59,5 milliárd líra, végső költségek 187 milliárd líra. Ugyanezek a számok a San Siro esetében: 90-170, az Olimpico 66-212, a Luigi Ferraris (Genova) 55,9-84 és a San Paolo (Nápoly) 70,5-140 milliárd; és folytathatnánk a sort. A költségvetés betartása csak Udinében sikerült. És ha lehet még nagyobb probléma, hogy ami elkészült, az nem csak építészetileg (nézők távolsága a játéktértől) kritizálható, de több helyütt előfordult az is, hogy az építőanyag igen korán elhasználódott. Ilyen gondok voltak Firenzében és Cagliariban is. A sajtópáholyokat több helyen kellett újratervezni, mint ahány helyen megmaradt eredeti formájában. Az általános vélekedés Itáliában a ’90-es világbajnokság stadionhelyzetét tekintve az, hogy olyan hibák estek, melyek csak Olaszországban fordulhatnak elő.
Ha nem is mintaszerűen, de a stadionok megújultak, illetve új létesítmények kerültek Itália sporttérképére. Ehhez hasonló megújulásra az 1934-es világbajnokság előtt került sor…
És itt rá is térhetünk a nevesebb stadionok egyenkénti bemutatására. Ha már a firenzeieknél tartottunk, kezdjünk velük! A Nervi (az ő műve többek között a milánói Pirelli-ház, a párizsi UNESCO-székház, a római Palazzo dello Sport) által megálmodott alkotást 1931-ben adták át, mikor is a violák meghívásának az akkor még rangosabb Admira Wacker tett eleget. Az alkalomhoz a labda egyenest az égből érkezett, Vasco Magrini repülős által. Nem sok minden változott tehát azóta ezen a téren. A létesítmény névadója akkor még Giovanni Francesco Berta volt (egy fasisztaellenes tüntetésen, mint rohamosztagost meglincselték és az Arnóba dobták). A létesítmény alaprajza D betűt rajzol ki, ez pedig utalás volt a Duce, vagyis Mussolini szerény személyére. Az építmény jellegzetességei a Torre di Maratona és a nézőket lelátókra vezető csigalépcsők. Azóta természetesen kisebb változásokat megélt a stadion, de a hatóságok műemlékké nyilvánították az építményt, ami miatt csínján kellett bánni az átalakítással. A vb előtt a játékteret mélyebbre helyezték és az atlétikapályát eltüntették (Sebastian Coe világcsúcsot futott itt). A legtöbben, 58 271-en 1984. november 25-én az Internazionale elleni találkozón szorongtak a lelátókon. A stadion nevében Artemio Franchi emlékét őrzi. A neves sportvezető volt a Fiorentina titkára, de az Olasz labdarúgó-szövetség első embereként is dolgozott. Franchi egy autóbalesetben halt meg, hazafelé autózva, miután tárgyalt a sienai Palio (történelmi ünnepi játék, évente kétszer rendezik) egyik lovasával…
Különös helyszin a Luigi Ferraris, amelyet a szurkolók és szakértők többsége az olasz példaként emleget. Kétségtelen, hogy az esztétikai szemszögéből illik ide a káprázatos jelző. Az Itáliában csak Marassiként (a városnegyed neve után) nevezett stadion 1987 júliusa és 1989 szeptembere között született meg, méghozzá úgy hogy, a Sampdoria és a Genoa folyamatosan játszhatta meccseit. Az angol stadionok mintájára épült létesítményhez még hozzá tevődik a négy 44 méteres torony. A közönség, a Marassi építésekor nagyon elégedetlen volt, ma azonban büszkeségének alapja az új stadion. Ennek ellenére a Sampdoria elnöke, Riccardo Garrone, már be is mutatta az új stadion terveit, méghozzá elég hangzatos módon: ,,Olaszországnak vannak a legrosszabb stadionjai”. A felvezetés után azonban már okosabbakat is mondott: Új, biztonságos és magánkézben lévő stadionokra van szükség hangsúlyozta, és már vázolta is a jövőbeli 34 ezres stadion kinézetét.
….
Tehát, Olaszországban is szükség van új létesítményekre, Velencében Sant’Anna szigetén vasrudakból eszkábált lelátókon tombol az immár harmadosztályú csapatnak a közönség, ahová csoda, hogy egyáltalán felengedik őket. Az állapotok szemléltetésére egy 1961-es idézet Giovanni Volpitól: ,,Nem tudunk mit kezdeni az egyesülettel, ha a Veneziának nem lesz új stadionja!”. Márpedig azóta csak toldozták-foldozták, az egyébként valóban gyönyörű fekvésű – egyik oldalon a tenger, másik oldalon a lagúna, és egy szépséges templom is ott van a közvetlen közelében – létesítményt.

Copyright @ Zágoni Zsolt 2018.

Zágoni Zsolt Több mint 25 éve foglalkozik olasz focival: “ez van a “Foci olasz módra” könyvben – utána rájöttem, hogy a könyvek fontosabbak. És ráadásul meg is kell élni valamiből, többnyire az olasz tanításából. Ráadásul az embernek, ha gyermeke is van… , de azért az egyik szemem mindig ott van az olasz stadionokban.”

VÁSÁROLD MEG A KÖNYV EGY PÉLDÁNYÁT! KEDVEZMÉNYES VÁSÁRLÁSÉRT ÍRJ AZ INFO@CALCIOANALYST.COM EMAIL CÍMRE!

2018-10-30T03:47:46+00:00