Bosman és 2004: Hogyan változtatta meg a futballt az EU bővítése?

Bosman és 2004: Hogyan Változtatta Meg a Futballt az EU Bővítése?

KÁLLAY MIKLÓS @ Calcioanalyst

1995-ben a Bosman-szabály drámai módon hatott a nyugat-európai futballra. Az ítélet eltörölte a hazai és európai uniós állampolgárok közötti diszkriminációt, így ezen játékosok szabadon mehettek más EU-s országok klubjaiba. Ennek ellenére az Unión kívüli focistákra még mindig szabadon lehetett limiteket emelni.

2004. május elsején tíz új ország csatlakozott az EU-hoz, ez pedig a mai napig a legnagyobb bővítése a szervezetnek. 72 millió új állampolgár, és ami még fontosabb, 2000 új első osztályú futballista az addigi 6700 mellé (3000, ha a 2007-ben csatlakozó Romániát és Bulgáriát is beleszámítjuk). Ráadásul amíg Nyugat-Európában inkább már beérett, tapasztaltabb, idősebb játékosok játszanak, addig Kelet-Európában a fiatalabbakon van a hangsúly. Így természetes, hogy a bővítés a futballpiacra is hatással volt.

Nemrég megírt disszertációmban hosszasan elemzem a két esemény együttes következményeit, és igyekszem levonni megfelelő következtetéseket azokból az adatokból, amiket kutatásom során gyűjtöttem össze. Ezek az adatok az 1990-2000-es szezontól a 2008-2009-es idényig terjednek ki, és az angol (Premier League), a német (Bundesliga), valamint az olasz (Serie A) első osztályból származnak. Az alábbi elemzés egy részlet az eredeti angol nyelvű irományból, amely – mind angol, mind pedig magyar nyelven – kizárólag a calcioanalyst.com/futballszakember.hu oldalakon érhető el.

Mielőtt belevágnánk a legérdekesebb részekbe, szóljunk pár szót magáról a kiváltó okról – a Bosman-szabályról!

Jean-Marc Bosman az RC Liége belga labdarúgója volt. Szerződése 1990. júniusán járt volna le, de a klub felajánlott neki egy szerződéshosszabbítást – addigi fizetése negyedéért. Bosman ezt visszautasította, így átadólistára került, de megszabtak egy kikiáltási árat közel 12 millió belga frank összegben (ez úgy 300 ezer euró lehetett volna átváltva, csak akkor még nem volt euró). Ezt a pénzt senki nem akarta kifizetni, így Bosman patthelyzetbe került, és úgy döntött, bíróságra megy igazának megvédése érdekében.

Eredetileg 1990. augusztus 8-án a Liége-i Bíróságra ment, de az ügy nemzetközi problémává nőtte ki magát, és a FIFA, illetve az UEFA is csatlakozott. Az eljárás feltárt egy másik gondot is: nem csak a játékosok szabad mozgástere korlátozott, de az UEFA által alkalmazott 3+2 szabály is diszkriminatív (egy első osztályú csapatban összesen három külföldi és két, minimum öt éve az adott országban élő focista játszhatott). A rendkívül hosszan elhúzódó ügy az Európai Bíróságon kötött ki, ahol végül 1995. december 15-én mondták ki az ítéletet: egy lejárt szerződésű játékos szabadon igazolhatóvá válik, így korábbi klubja nem kérhet érte pénzt, és a 3+2-es kvóta Európai Unión belüli állampolgárokra érvénytelenné vált. Így a futballisták azóta sokkal szabadabban válthatnak csapatot, és minden gond nélkül külföldre igazolhatnak.

Fontos még tudni, hogy a három vizsgált bajnokságban milyen szabály vonatkozott ebben a tízéves periódusban a játékosok nemzetiségét illetően. Az angoloknál volt a legszigorúbb, csak három nem EU/EEA állampolgár léphetett pályára egy meccsen. A németeknél viszont kitolták ezt a határt, és bármennyi UEFA tagállamú ország futballistája szabadon igazolható volt.

Az olaszoknál a legbonyolultabb a szabályzat, mivel folyamatosan változott: a 2000-2001-es szezonig legfeljebb 5 nem EU-játékos játszhatott egy csapatban, majd 2003-tól kezdve legfeljebb egy ilyen futballistát lehetett igazolni, azt is egy másik helyére.

Személyes véleményem szerint a Premier League-ben lesz látható a legerősebb változás, míg a Bundesligában semmi új nem fog történni. A Serie A-ban pedig három tippem is van: több hazai játékos, több kelet-európai futballista és kevesebb nem EU-s játékos.

Az adatokat elsősorban a http://www.worldfootball.net/ és a http://www.transfermarket.co.uk/en oldalakról szereztem. Azokat a klubokat tettem bele az elemzésembe, amelyek a vizsgált 10 szezon minimum felét (5-öt) az első osztályban töltötték. Az angoloknál 20, a németeknél és az olaszoknál pedig 21-21 ilyen csapat van – ez 62 csapat, tehát 620 „megfigyelést” gyűjtöttem össze.

A játékosokat 4 különböző kategóriára osztottam: az első kategória a hazai játékosokat jelenti, ez alól enyhe kivétel a Premier League, ott ugyanis nem az angol, hanem a brit állampolgárokat veszem hazainak. A második kategóriába azokat a focistákat gyűjtöm össze, akiknek a szülőhazájuk már 2004 előtt EU tagállam volt. Ide tartozik Svájc is, mivel az állam is a Közös Piac része. A harmadik kategória az, amire a leginkább kíváncsiak vagyunk: a posztkommunista kelet-európai államok, akik 2004-ben csatlakoztak az EU-hoz. Ezek: Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia.

Az utolsó kategóriába tömörül minden más ország, beleértve Máltát és Ciprust is (habár nekik összesen 3 játékosuk volt a tanulmányban, így sokat nem nyomtak a latba). Ezen kívül még külön kiemeltem egy-egy, 2004-ben sikeres és sikertelen nemzeti válogatottat, vizsgálva azt, hogy vajon egy sikeres nemzetközi szereplés után nagyobb lesz-e az igény az adott ország játékosai iránt. Ezek: Ausztria (sikertelen nyugati), Csehország (sikeres keleti), Görögország (sikeres „nyugati”: tehát 2004 előtt csatlakozó tag), valamint Magyarország (sikertelen keleti).

Természetesen mivel egy játékos csak egy csoportba kerülhet, így felmerül a kettős állampolgárság kérdése. Röviden: mindig a „jobb” kategóriába sorolom be az adott focistát. Tim Howard (amerikai-magyar) magyarnak, így kelet-európainak minősül, akkor is, ha az amerikai válogatottat képviseli, Drogba (elefántcspontarti-francia) pedig ugyanezen elv alapján a nyugat-európai kategóriába sorolandó. Viszont mivel a hazai és a nyugati játékosok között nincs „minőségbeli” különbség ilyen tekintetben, így ott a születési hely, illetve a képviselt ország dönt (a kettő általában azonos). Még egy apró megjegyzés: mivel egy bizonyos idő után bárki kaphat állampolgárságot, így 5, ugyanabban az országban eltöltött év után a külföldi, nem EU-s játékost automatikusan hazainak tekintem.

Az utolsó változók a klubok idénybeli teljesítményére vonatkoznak: hányadikok lettek a bajnokságban, milyen eredményt értek el a nemzetközi kupákban (Bajnokok Ligája vagy UEFA Kupa). Ha egy csapat a másodosztályban szerepelt, akkor az első osztály klubjai által már lefoglalt helyezéseket követő poziciót rendeltem hozzá. Például: ha egy csapat az angol Championshipben 4. helyet ért el, akkor az ő változója arra a szezonra a 24 lesz. A BL és az UEFA Kupa kicsit nehezebb, mivel ott a helyezés nem egy szám, ráadásul a lebonyolítási rendszerük is folyamatosan változik és nem azonos. A helyezéseket 6 változóra osztottam fel, az 1 a legjobb (győztes), a 6 a legrosszabb (nem indult). Tehát itt ezeknél a változóknál a kisebb szám a jobb.
És akkor lássuk az eredményeket!

Először is, nézzük meg, hogyan változott a vizsgált bajnokságok csapatainak összetétele! Az alábbi táblázatban összefoglalom a 2004 előtt és utáni átlagokat bajnokságonként, valamint összesítve is. Túl sok részletbe nem mennék bele, a két legfontosabb adat itt a t-value (t-érték), valamint a p-value (p-érték). A t-value azt mutatja meg, mennyire jelentős az eltérés egy adott átlag és egy másik átlag között. A lényeg: minél nagyobb a t-value abszolút értéke (tehát az előjel nem számít), annál nagyobb az eltérés a két érték között.A p-value pedig azt mutatja meg, mennyire valószínű, hogy a második átlag az első átlag egy kiragadott értéke. Itt pedig minél kisebb, annál valószínűbb, hogy az eltérés jelentős és az átlagok megváltoztak. Tehát minél nagyobb a t-value, annál kisebb a p-value. Ezen kívül a p-value mutatja meg, hogy egy változás mennyire jelentős: ha 0.01 alatt van, akkor erősen szignifikáns, ha 0.01-0.05 között van, akkor szignifikáns, ha 0.05-0.1 között van, akkor gyengén szignifikáns, 0.1 felett pedig nem szignifikáns.

T-próba a 2004-es EU-bővítés hatásáról a három topligában

Ahogyan látható, több értékben is jelentős a változás. A hazai játékosok száma összesítve, valamint a Premier League-ben jelentősen lecsökkent, és a p-value azt mutatja, ez az érték rendkívül szignifikáns. A Bundesliga sincs túl messze ahhoz, hogy változást észlelhessünk, a Serie A-ban viszont ilyen szempontból semmi rendkívüli nem történt. A nyugati játékosok számai nem igazán változtak, egyedül a német bajnokságban van jelentős különbség, ennek oka viszont ismeretlen. Ahogyan az várható volt, a keleti játékosok tekintetében látható a legnagyobb változás, egyedül a Bundesligát hagyta hidegen a 2004-es bővítés – ennek okait pedig fentebb már ismertettem.

Az „egyéb” játékosoknál pedig csak a Serie A-ban észlelhető változás, valószínűleg a folyamatos szabályozás, változtatás és kvótarendszer miatt.
A következő táblázatban ugyanezeket az eredményeket ismertetem, csak nem az egyes kategóriák átlagával, hanem azok százalékos eloszlásával.

T-próba a 2004-es EU-bővítés hatásáról a három topligában, százalékos értékben

Az előbb ismertetett értékek jelentőségei megmaradtak (esetleg erősödtek), viszont több helyen szignifikáns az érték: a Premier League-ben például még a nyugati játékosok is közel vannak ahhoz a bizonyos 0.1-es értékhez, az EU-n túliak pedig bőven meg is ugorják azt.
A külön kiválasztott 4 ország játékosaival is elvégeztem ugyanezeket a teszteket, de jelentős változást nem lehetett tapasztalni. Ennek oka nagy valószínűség szerint a kevés adat: 10 év alatt nem fog sok ugyanazon nemzetiségből származó külföldi játszani egy top bajnokságban, így az átlagok az 1-et sem érték el egyszer sem.
Innentől kezdve jönnek a bonyolultabb számítások. Az egyszerűség kedvéért először bemásolom a táblázatot, és csak utána kezdem el magyarázni.

A regresszor (azaz a magyarázó változó) együtthatója (koefficiense) mutatja meg, milyen és mekkora hatással van az adott kategória számaira. A konstansból indulunk ki. Például: a hazai játékosok konstansa 16,527, azaz egy csapatban 16-17 hazai játékos játszik, ha minden más együttható 0 lenne.

Az évszám együtthatója viszont -0.449, tehát egy klub majdnem kétévente veszít egy hazai futballistát. A z-value gyakorlatilag a t-value-val egyenértékű, a p-value pedig ugyanaz.
A p-value-t nézve látható, hogy a legtöbb esetben csak a konstans az, aminek a száma statisztikailag szignifikáns, a hazaiaknál még az évszám, a nem EU-soknál pedig a bajnoki szereplés az (meglepő módon). Egyedül a nyugati játékosoknál vonhatóak le következtetések: ott az idő, a jobb bajnoki szereplés és a rosszabb BL-szereplés (furcsamód) növelték a nyugati játékosok számát, míg a 2004-es EU-csatlakozás csökkentette azt. Nem csoda, hogy az R négyzet (R-squared) is ennél a csoportnál a legnagyobb, 0.8044.

Az R-squared azt mutatja, hogy ezek a regresszorok hány százalékban magyarázzák meg a vizsgált változó számait, változásait. Tehát jelen esetben a fentebb felsorolt regresszorok a nyugati játékosokat ért változások 80%-át magyarázzák meg.
Végezetül pedig jöjjön a talán legnehezebben megérthető számítás. . Itt az összes adatot egybevettem, és egyetlen egy táblázatot faragtam belőle. Íme:

A releváns játékosok számainak változására kiható regresszorok együtthatói

A konstans együtthatója az „egyéb” játékosok számát mutatja, ha minden más értéket figyelmen kívül hagyunk. Tehát egy csapatban általában 4 nem EU-s játékos szerepel.

A Home, West és East (hazai, nyugati és keleti) pedig azt, hogy mennyivel különböznek a konstanshoz képest az ő átlagaik. Ez az jelenti, hogy a hazaiak száma kb. 19, a nyugatiaké 5-6, a keletieké pedig 1. Az EU access (EU csatlakozás) megmutatja, milyen hatással volt a nem EU-s játékosokra átlagosan a 2004-es bővítés, az Access home/West East pedig azt, hogy ezen felül az adott csoporton belül külön még hozzáadva mit váltott ki. Csak ebben az évben több, mint minden második csapat vesztett egy hazai játékost. Keleti és nyugati futballistát csak kis mértékben vásárolt, és majdnem minden negyedik klub egyel kevesebb „egyéb” focistával számolhatott (hazai: -0.227 + -0.444 = -0.671; nyugati: -0.227 + 0.293 = 0.066; keleti: 0.33).

Az utolsó számok azt mutatják, hogy az adott kategóriájú játékosok száma mennyiben változott évente 2004 után. Tehát amíg évente csapatonként 0.231 hazai focistával kevesebb van, addig 0.046-tal több nyugati és 0.104-gyel több keleti (és 0.031-gyel több nem EU-s, mivel az a változó megmarad). A könnyebb megértés érdekében a következő grafikonok megmutatják, hogyan változtak 1999-2009. között eltelt évtizedben ezek a számok. A kék vonal mutatja a valós, ténylegesen bekövetkezett haladást, a sárga pedig azt, ami a 2004-es hatás nélkül történt volna. A két vonal 2004-ig természetesen pontosan ugyanolyan, mivel a bővítés előtt annak hatásai nem voltak érzékelhetők:

Így pontosan látható, az összes kategóriában tapasztalható változás. Azonban megint ki kell emelni, a legtöbb p-value túlságosan magas ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket vonjunk le.


KONKLÚZIÓ: kijelenthető-e, hogy 2004 megváltoztatta az európai top labdarúgást?

Igen, bár nem annyira jelentős mértékben, mint amennyire arra eredetileg számítani lehetett. A Premier League-ben történt a legjelentősebb változás, mivel ott a hazaiak száma és a keletiek száma is sokat változott (erős csökkenés, illetve erős növekedés). A Serie A-ban a nem EU-s játékosok száma csökkent a különböző kvóták miatt, viszont ennek a hatása nem a hazai, hanem a keleti játékosok növekedése volt. A Bundesligában – ahogyan az várható volt – nem játszik több kelet-európai focista, ellenben több nyugat-európai – ennek az oka ismeretlen.

A két regresszióval már kicsit más a helyzet: ott nem mutatkozik jelentős változás a keleti játékosok számában (legalábbis nem statisztikailag szignifikáns). Ellenben azoknál is látható, hogy a hazaiak száma jelentősen lecsökkent.

Habár sokat nem szóltam a négy külön elemzett országról, érdemes azért őket is megemlíteni. A más említett okok miatt (túl kevés adat) nem lehet túl sok tanulságot levonni ezekből az elemzésekből, de még így is mutatnak valamiféle tendenciát. Az osztrákok és a görögök semmivel sem jártak jobban 2004 után, mint azelőtt, ellenben a csehek és a magyarok igen.

Nem csoda: ők léptek be ebben az évben az Európai Unióba. Érdemes lehet még több adatot összegyűjteni ezzel kapcsolatban is.
Hogyan lehetséges még pontosabb képet kapni? Többféleképpen is: például az adatok kibővítésével. A vizsgált időszak mindössze 10 szezont foglal magába, de akár az 1995-1996 szezontól egészen az ideiig kitolható lenne az elemzés. Az általam bevezetett 5 éves határ a topligában szintén csökkenthető, így több csapatot lehetne vizsgálni (habár ezek a csapatok úgymond minőségbeli csökkenést jelentenek). Ehhez kapcsolódó másik megoldás az, ha nem csak az első osztályokat nézzük, hanem a másod-, esetleg a harmadosztályt is – amelyek még hivatalosan profinak minősülnek. A legkézenfekvőbb lehetőség pedig több nyugat-európai ország bajnokságának a bevonása. Az általam ajánlott bajnokságok: a spanyol, a francia a portugál, esetleg a holland.

Kállay Miklós @ Copyright 2018.

KÁLLAY MIKLÓS hivatásos edző disszertációját az Európai Unió 2004-es bővítésének az angol, a német és az olasz első osztályú futballbajnokságokra gyakorolt hatásáról írta a University College London History, Politics & Economics szakán. Miklós jelenleg a London FA edzőképzés második szintjére készül.

2018-10-13T07:49:55+00:00